A kubai nép kedvezőtlen körülmények között igyekszik megmenteni a forradalmat – mondja Walter Baier, az Európai Baloldal Pártjának elnöke, az Osztrák Kommunista Párt (KPÖ) egykori vezetője.
Az Európai Baloldal (EL) és a Kubai Kommunista Párt véleménycserére és együttműködésre irányuló megállapodást írtak alá. Hogyan jött ez létre?
A megállapodás az Európai Baloldal részéről azt az ígéretet jelenti, hogy a következő hónapokban – és ameddig szükséges – megerősítjük a kubai néppel való szolidaritásunkat. A megállapodást augusztus 11-én írtam alá az Európai Baloldal nevében, kubai oldalról pedig Roberto Morales Ojeda elvtárs, a Kubai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja és szervezési titkára. Erre a megállapodásra azért volt szükség, hogy az Egyesült Államok által bevezetett embargó és energiaellátási blokád fényében még határozottabban támogassuk a kubai nép jogát, hogy saját jövőjéről maga dönthessen. Számos szolidaritási projekt létezik, amelyekben az Európai Baloldal pártjai részt vesznek. Sokan közülünk gyógyszereket és higiéniai cikkeket vittek Kubába, egyesek pénzt is. Sok fiatal elvtársunk dolgozik szolidaritási brigádokban. Most a kubai elvtársakkal közösen szeretnénk kidolgozni egy ütemtervet a szolidaritás koordinálása érdekében.
Részt vett a „100 év Fidel – Örökség és jövő” című kongresszuson, amelyet a kubai forradalmi vezető 100. születésnapja alkalmából augusztus 13-án Havannában rendeztek. Milyen benyomásai voltak?
Leginkább a kongresszuson tárgyalt témák széles skálája és gazdagsága nyűgözött le. Alapvetően ez nem is kongresszus, hanem egy népi oktatási projekt, több mint 1 500 résztvevővel és olyan témákkal, amelyek Fidelhez kapcsolódnak: a kubai egészségügyi rendszer, a nőpolitika, a kultúra, az etika és a nemzetközi szolidaritás, amelyet Kuba a világ számos részén nyújt.
Mi szerepelt a kongresszuson kívül a látogatásának programjában, és milyenek a jelenlegi benyomásai az ország helyzetéről?
A múlt hét hétfőn beszédet mondtam a kongresszus megnyitóján, majd ezt követően érdekes és baráti beszélgetést folytattam Miguel Díaz-Canel elnökkel. 1978 óta tart a szerelmem Kubával, amióta először jártam az országban a Világifjúsági és Diákfesztiválon. Jelenlegi látogatásom azonban csak három napig tartott, ami túl kevés idő ahhoz, hogy alaposan megismerjem a jelenlegi helyzetet. Az azonban egyértelmű, hogy a blokád miatt a gazdasági és társadalmi helyzet drámai. Ezért fontos a szolidaritás.
Az EL-ben különböző pártok működnek. Vannak-e eltérő álláspontok a Kubával való szolidaritás kérdésében is?
Áprilisi pártkongresszusunkon egyhangúlag elfogadtunk egy határozatot a Kubával való szolidaritásról. Ezzel az Európai Baloldal egyértelmű álláspontot képvisel. Az EL-en kívül vannak olyan baloldaliak, akik szerint a kubai demokrácia még nem elég fejlett. Nekik azt mondom: a forradalom nem gyerekkarnevál. Furcsa módon tőlük nem hallani ellenvetést, amikor Volodimir Zelenszkij ukrán elnök határozatlan ideig nem tart választásokat az országban. Kubát létezését fenyegető, csendes népirtás veszélyezteti.
Itt, Havannában Miguel Díaz-Canel elnöktől hallottuk, hogy az USA blokádja és energiaembargója miatt a kórházakban több ezer sürgős műtétet kell elhalasztani. Több tízezer szűrővizsgálat nem tud megtörténni. Hiányoznak a gyógyszerek. A csecsemőhalandóság ismét emelkedik. Ehhez jön még a katonai támadás állandó fenyegetése is. Ezért számunkra a szolidaritás áll a középpontban.
Hogyan lehet összekapcsolni az európai háborúellenes tüntetéseket a Kubával való szolidaritással?
Igaz, hogy a nyugat-ázsiai események eszkalációja és az Izrael és az USA által vívott háború miatt Kuba kissé háttérbe szorult. A latin-amerikai helyzet azonban ugyanolyan drámai, és része annak a kísérletnek, amellyel az USA erőszakkal próbálja fenntartani összeomló birodalmát. Latin-Amerika rendkívül fontos az antiimperialista küzdelem és a nemzetközi szolidaritás szempontjából. Össze akarjuk fogni a békemozgalmakat, a Palesztinával való szolidaritást és az antiimperialista mozgalmakat. Erre most érett az idő, mert Európában – a baloldali körökön jóval túlmutatóan – támogatást élvez egy közös, békés biztonságpolitika.
A szolidaritási mozgalmon belül vannak olyanok, akik attól tartanak, hogy Kuba piacának megnyitásával nőni fog az egyenlőtlenség. Ön hogyan látja ezt?
Munkánk központi eleme a szolidaritás. A „Junge Welt” című lapban nemrég megjelent egy cikk, amely a gazdasági reformokat a reálpolitika kezdetének értékelte. Ez nagyon jól összefoglalja a helyzetet. A kubaiak kedvezőtlen körülmények között igyekeznek megmenteni a forradalmat, és a blokád által a lakosságra gyakorolt károkat a lehető legkisebbre csökkenteni. Ehhez nagy szimpátiát érzek.
Interjú: Thorben Austen, Havanna
Forrás: JungeWelt
 egykori vezetője. Walter Baier (balra) és…){kind=link}